+421 (0)31 552 26 50 szsdunstreda@gmail.com magyar verzió

Az Ápolók Nemzetközi Napjára

Sorry, this entry is only available in Maďarčina.

Az írás a Csallóköz regionális hetilapjában jelent, iskolánk tanárának állandó rovatában: A lámpás hölgy nyomában.

Az idén nagyszabású megemlékezésre készült iskolánk és a  Dunaszerdahelyi Kórház és Rendelőintézet Rt. égisze alatt a Svet Zdravia társaság Florence Nightingale születésének 200. évfordulója alkalmából. A WHO Közgyűlése ezért is  2020-at az „Ápolók és szülésznők nemzetközi évének” nyilvánította.

Az ápolók szerepe igazán a jelenlegi helyzetben mutatkozott meg a megelőzésben, a betegek ápolásában és az idős otthonokban. Minden évben hangsúlyozzuk, hogy „a lámpás hölgy“ a modern ápolástudomány alapjait rakta le egy olyan társadalmi közegben, amikor nőként nem volt könnyű érvényesülni. Hős volt a maga idejében, nemhiába  születésnapja, május 12. világszerte az Ápolók Világnapja.

Most viszont mindennapunk hőseire szeretnék gondolni és tisztelegni az ápolóink előtt. A világjárvány alatt többféle képpen fejeztük ki köszönetünket az ápolóknak is. Mindenki lehetőségei szerint, ki tapssal, a zene erejével, ki-ki felajánlásaival és sorolhatnám. Remélem, és hiszem, hogy az erkölcsi megbecsülésen kívül az anyagi támogatásban is részesültek és részesülnek majd a jővöben is. Végre tudatosítani kellene az ország vezetőinek, hogy munkájukra szükség van és szükség lesz a járvány után is. Igazán másra sem vágynak mint munkahelyi körülményeik javítására, a béreik megreformálására és a társadalmi megbecsülésre. Az egész betegápolási hivatást vonzobbá kell tenni a fiatalok számára, hogy az utánpótlással ne legyen probléma, hiszen ápolóink átlagéletkora közelebb van a nyugdíjkorhatárhoz, mint a korai felnőttkorhoz, ami  25- 45 évet takar.

Az idén rendhagyó módon tisztelgek Florence Nightingale előtt. Tisztelettel gondolok azokra az ápolókra, akik a szociális otthonokban önkéntesen vállalták és most is vállalják, hogy karanténba vonulnak a rájuk bízott rászorultakkal együtt. Az én hősnőm is tizennégy napot töltött harmadmagával egy helyiségben a nap huszonnégy órájában szolgálatban volt. Családjával csak videochaten értekezett és sorolhatnám milyen megpróbáltatásokon ment keresztül. Hősnőm  és társai álltak a sarat, ha átgondolom, hányan vannak még az országban akikről nem is tudunk, akik csendben teszik dolgukat.

Másik hősöm, aki a naponta szedte le a törleteket előírás szerint, beöltözve, meghatározva, hogy mikor veheti le védőruháját, nagyobb eséllyel kitéve a fertőzésnek, mint mások.

Hőseim, azok az ápolók, akik naponta látták el a betegeket a kórházakban, a járóbeteg ellátásban, ápolási házakban, háztartásokban nővérügynökségeken keresztül. Gondoljunk rájuk ne csak ezen a napon, hanem az év minden napján. Tisztelet és elismerés munkájukért!

Horváth Mária