+421 (0)31 552 26 50 szsdunstreda@gmail.com slovenská verzia

Quo vadis gyakorlati nővér?

Az írás a Csallóköz magyar regionális hetilapban jelent meg annak is az állandó rovatában A lámpás hölgy nyomában című rovatban, ahol iskolánk szakoktatója kéthetente egészségnevelő írásaival felvilágosító-nevelő munkát végeza magyar ajkú lakosság körében. Az írás a tanár saját véleményét tükrözi.

EGÉSZSÉGÜGYI ASSZISZTENS versus PRAKTIKUS NŐVÉR

Szeptembertől az egészségügyi asszisztensek praktikus nővérként fognak szerepelni az egészségügyi dolgozók csoportosításában. A nővér, a praktikus nővér (gyakorlati nővér) és a segédápoló (szanitéc) fogják biztosítani a beteg ápolását az egészségügyi és szociális intézményekben. Az egészségügyi asszisztens kategória megszűnik.

Milyen változásokat hoz ez a betegellátásban? – jogosan teszi fel a kérdést az olvasó. A betegellátásban a beteg vagy a kliens semmilyen változást nem szabadna, hogy érezzen. Ugyanúgy, ha szüksége lesz segítségre például az alapvető higiénés tevékenységnél, a táplálkozásnál, a gyógyszeres kezelésnél, a biológiai anyagok levételénél, a kötözéseknél és még sorolhatnám, akkor a fent említett egészségügyi dolgozók kategóriájából mindenki a saját hatáskörében látja el a beteget.

Ebből automatikusan következik a következő kérdés, akkor miért volt szükség erre a lépésre. Ez viszont a válasz eléggé összetett.

Mivel az Európai Unióban a nővér, mint szabályozott (regulované povolanie) foglalkozás van nyilvántartva, ami azt jelenti, hogy pontosan elő van írva, hogy a nővérképzés főiskolai szinten, illetve felépítményi (diplomás nővér) szakon kell, hogy történjen, így mi kis hazánkban sem történhet másképpen. Az átmeneti időszakban elismerték az egészségügyi középiskolákban végzett diákok érettségivel végződő képzettségét is. Ez a türelmi idő lejárt, így aki az egészségügyi középiskolában szerezte meg a szakérettségijét az egészségügyi asszisztensként végzett 2004 óta. Eleinte az egészségügyi asszisztens hatásköre eléggé korlátozott volt. Leginkább a beteg vagy kliens alapvető biológiai szükségleteinek kielégítésére volt korlátozva, de a folyamatos tanterv bővítésével, bővültek a kompetenciák is. 2017 márciusában az egészségügyi asszisztens már vért is vehetett érből és hajszálérből, injekciót is adhatott izomba és bőr alá és komolyabb beavatkozásokat is végezhetett. Összegezve szerintem kinőtte az asszisztens szerepkörét. Számomra inkább találóbb és kifejezőbb a gyakorlati nővér megnevezés, mert a legtöbb ápolási műveletnél már nem asszisztál, hanem önállóan végzi azokat.

Az átnevezés elindított egy folyamatot, ami korántsem azzal ér véget, hogy ezentúl a gyakorlati nővéreknek fogjuk őket hívni. Az egészségügyi minisztériumnak a szakmai-, az érdekvédelmi szervezetek javaslata alapján át kell dolgozni a tanterveket, pontosan be kell határolni a hatásköröket az egyes egészségügyi kategóriákban. Véleményem szerint az egészségügyi iskolák fel vannak készülve a feladatra, hiszen szaktantermeik a törvény által előírt segédeszközökkel rendelkeznek, sőt még azon felül is, a tanárok szakmai felkészültsége is a törvényi szabályozás szerint van felépítve.

A harmadik kérdés, ami megfogalmazódik az olvasóban, hogy minderre miért volt szükség és mi ennek a hozadéka? Nem titok, hogy műtétek maradnak el, osztályokat zárnak be a nővérhiány miatt. A gyakorlat, az élet követelte ezen változásokat. Egyszerű matematika, az alapiskolás végzős diák, ha nővér szeretett volna lenni, akkor hét évet vártunk rá, hogy elhagyja az iskolapadot és dolgozhasson nővérként. Ezek után négy év múltán lesz praktikus nővérünk, aki önálló hatáskörrel fog rendelkezni, a nővérrel és a segédápolóval ápolja majd a rászorultakat. Természetesen, ha a praktikus nővér érez magában több ambíciót, akkor bármelyik főiskolán, egyetemen, országunk határain belül és kívül is folytathatja tanulmányait, akár nővérként vagy egyéb szakon és nem csak egészségügyi irányzaton.

Minden új bevezetésénél vannak, akik ellenzik és szkeptikusok az újjal szemben. Véleményem szerint majd a gyakorlat megmutatja, hogy mennyire volt jó döntés ezt meglépni a törvényalkotóknak. Én a múltból hoznék fel egy példát. Annak idején, amikor én végeztem az egészségügyi középiskolában diáktársaimmal olyan elméleti és gyakorlati tudásra tettem szert, hogy az ország minden pontjában megálltuk a helyünket, akkor még az országunk is nagyobb volt, mert még a csehek is a polgártársainknak számítottak. A változások után megnyíltak az országhatárok és a Szlovákiában végzett, egészségügyi középiskolával és „csak” érettségivel rendelkező nővérek keresettek voltak határainkon túl is, azért mert magasan képzettek voltak és kiváló gyakorlati tudással rendelkeztek. Hiszem azt, hogy most a tantervek átdolgozásánál figyelembe veszik az akkori tanmenetet és pluszba beleteszik a kor követelményeit és egy nagyszerű tanterv lesz annak biztosítéka, hogy majd a gyakorlati nővérek vagy akár nevezzük őket praktikus nővéreknek megállják helyüket a gyakorlatban is.

Horváth Mária